Rovásírás számítógéppel

"A szabványos rovásírásos betűkészletbe az önálló betűk mellett minden, az emlékekben felbukkanó és egyértelműen azonosított összevonás, valamint a rovásírásos számjegyek sora is bekerült."

A rovásírás a középkor folyamán funkcióját vesztette, ismerete fokozatosan gyengült, a latin írásbeliség természetszerűleg egyre kisebb területre zsugorította használatát. Amikor Telegdi János 1598-ban rövid tanulmányt írt a székely rovásírásról (Rudimenta priscae Hunnorum linguae), ábécével és mutatványokkal ellátva, néhány betűnek már torzított, hagyománytól eltérő alakját rögzítette, ami világosan mutatja, hogy az írás élő ismerete kihalóban volt` - írta 1981-ben rovásírás címszó alatt a Magyar Néprajzi Lexikon.

Nos, valóban meglehet, hogy a középkor végén visszaszorult a rovásírás használata, s az énlakai unitárius templom ősi jelekkel rótt felirata - `Georgyius Musnai csak egy az Isten` -, amelyet felfedezője, Orbán Balázs 1668-ra datált, puszta hagyományőrzésből született. Az azonban biztos, hogy a `szittya` jelek XX. század elején kibontakozó reneszánsza - amely oda vezetett, hogy a lelkes honfiak kellő számú rovásemlék híján még a hamisításoktól sem riadtak vissza -, a század végén új erőre kapott. Legalábbis erre utal, hogy a rovásírás iránt érdeklődők internetes újságot szerkesztenek, levelezőlistán cserélik ki nézeteiket, és nagy megelégedéssel használják azt a számítógépes szövegszerkesztőre kidolgozott rovásszabvány-betűkészletet, amelyet dr. Hosszú Gábor műegyetemi docens és Libisch Győző, az Országos Ómagyar Kultúra Baráti Társaság egyik vezető írásszakértője hozott létre aktívpihenés-képpen. A szabványos rovásírásos betűkészletbe az önálló betűk mellett minden, az emlékekben felbukkanó és egyértelműen azonosított összevonás, valamint a rovásírásos számjegyek sora is bekerült. A szabványos jelsor mellett feldolgozták a ritka alakokat, valamint a Forrai Sándor- és a Magyar Adorján-féle betűalakokat is. A rovásjelek sajátos írásmódjának megfelelően - értelemszerűen - mindegyikkel lehet jobbról balra és balról jobbra is írni. (A négy változat mindegyike letölthető a http://nimrud.eet.bme.hu/rovas honlapról, ugyanott praktikus útmutató is található.)

Hosszú Gábor egyébként egy különös véletlen hatására kezdett rovásírással foglalkozni. Jó öt évvel ezelőtt egy ismerőse Franciaországban látott egy kiadványt, amely Magyarországról került oda: Fischer Károly Antal 1889-ben kiadott, ritkaságszámba menő A hun-magyar írás és annak fennmaradt emlékei című műve volt. Amikor a könyvecske ezzel a sajátos kerülővel, fénymásolt formában újra hazaérkezett, a mérnökök rögtön hozzáfogtak a rovásírás számítógépesítéséhez. Az elkészült honlapra nemcsak a betűkészletek és a különféle, a szakirodalom által megőrzött emlékek kerültek föl, hanem a rovásírással kapcsolatos tudományos ismeretek rövid összefoglalása is.

Hosszú Gábor a pálos szerzetesek rovásírásáról beszél a legszívesebben. Mint mondja, a kérdés tudományos kutatói is csak a legutóbbi időkben kezdik tényként elfogadni, hogy a székelyek írása mellett - amelynek létéről nemcsak középkori krónikáink tudósítanak, hanem a fennmaradt emlékek jelentős része is ebbe a csoportba tartozik - alighanem a középkori Magyarországon használatban volt egy másik, a türk típusú rováshoz közelebb álló, legtovább a pálos szerzetesek által használt jelrendszer is. A pálos rovásírása székelyek szokásaitól eltérően nem jobbról balra, hanem jobbára a latin mintájára, balról jobbra haladt. A feltételezések szerint a török hódításig kiterjedten használták ezeket a jeleket: így esett, hogy a pálosokkal még Dél-Amerikába is eljutott. A kutatók legalábbis állítják, hogy brazil barlangokban fellelhetők a XVI. században a portugál uralkodó megbízásából ott járt pálosok rovásírásos, természetesen magyar nyelvű feliratai.

Ami persze nem jelenti azt, hogy a székely rovásírás ne jutott volna el valószínűtlenül messzi tájakra. Az 1515-ös konstantinápolyi felirat állítólag egy meghallgatásra várakozó követtől ered, a falra rótt jegyeket évtizedekkel később másolta le egy arra járó. A székely jelek ráadásul titkokat is rejtenek: a betűket, illetve betűösszevonásokat jelölő karakterek mellett szerepel közöttük öt-hat bogárjelnek, avagy capita dictionumnak, mondatkezdő jelnek nevezett ábra is. A szakértők úgy vélik, ezek afféle díszként szolgáltak, jelentésüket már nem ismerték: akadnak olyanok is, akik egyenesen a hieroglifákkal rokonítják őket.

S ha már a meglepő feltételezéseknél tartunk, szolgál effélével egy pécsi honlap is, amely ugyancsak a székely rovásírás mellett létező, az Árpád-korban elterjedten használt magyar rovásábécé létét igyekszik bizonyítani. A http://www. pserve.hu/rovas webhelyen Kukai Sándor egyrészről a pécsi Jókai utca 1984-es közműfelújításakor fellelt kődarab jeleinek megfejtésére tesz kísérletet, másrészről azt állítja: István király ezüstpénzeinek hátlapján rovásírás található. A szerző a rovásjeleket latin nyelvű feliratként azonosítja, amelynek fordítása a `Dukátus Géza birodalma` kifejezést eredményezi.

Amikor arról kérdezem, kik használják elsősorban a szövegszerkesztőre alkalmazott rovásírásos karakterkészletet, Hosszú Gábor gyorsan biztosít: a levelezők között senkivel sem találkozott, akik politikát, pláne holmi szélsőséges ideológiát akartak volna becsempészni a rovások közé. Ő sem tartja mindezt többnek, mint a magyar kultúrkincs megőrzésére különösen alkalmas eszköznek, bár - úgy véli - ideális volna, ha a gyerekek már az iskolában megismerkednének vele. A cserkészek egyébként nagyon szeretik - olyasmi lehet ez nekik, gondolom, mint a hajdani vízi úttörőknek a morzeábécé. Rovásírásos versenyeket is szoktak rendezni az országban, némelyiken olyan magasra helyezik a lécet, hogy még a betűösszevonások ismeretét is számon kérik.

- Ez is egy hobbi - mosolyog Hosszú Gábor (Természetesen ez nem igaz, sokkal több mint hobbi... - a szerk.).

(Népszabadság - N. Kósa Judit)