Informatika és rovásírás - Interjú dr. Hosszú Gáborral

Dr. Hosszú Gábor informatikusként kezdett el a rovásírással foglalkozni, s jelenleg azon dolgozik, hogy őseink írását a UNICODE nemzetközi szabványszervezet is elfogadja. Munkássága során sok emberrel megismerkedett, de azt, hogy már ennyi mindent letett az "asztalra", egy franciának köszönheti.

Gribek Dániel: Hogyan fejlődött a székely-magyar rovásírás?

Hosszú Gábor: A székely-magyar rovásírás fejlődése nagyon izgalmas dolog, tudniillik, ha az ember megnézi az utolsó 1000 évet, akkor azt látja, hogy egyrészről a székely-magyar rovás a maga alapjaiban változatlan. Ebből a szempontból az alapbetűk ugyanazt a változatlanságot őrizték meg, mint a magyar nyelv. De gondoljunk bele, hogy milyen nagy dolog az, hogy a halotti beszéd óta, ennyit fejlődött a magyar nemzeti latinbetűs írás! Ezt egy ezeréves fejlődés során alakítottuk ki úgy, hogy most illik a nyelvünkhöz. Ezt azért mondom, mert a székely rovás is ilyen fejlődésen ment keresztül. Van olyan magánhangzónk, ami ezer évvel ezelőtt nem volt, viszont létezett olyan, ami most nincs. A másik, hogy a magyar műveltség is fejlődött az ezer év alatt. Az írásbeliség nem csak azt jelenti, hogy leírunk egy szót, hanem azt is, hogy mire használjunk. Pl. könyvet írunk, újságot, stb. Ez teljesen más írásbeliség, mint amikor csak egy feliratot írnánk valahova. Nyilván a mai élet mást igényel.

A székely rovás sohasem halt ki tulajdonképpen. Használata során, ha lassabban is, mint a latinbetűs írásunk, de követte azokat a változásokat, amiken a magyar nyelv átment az évszázadok során. Így alakult ki a középkorban az „e” és az „é” külön rováshangja. Ez egy élő írás. Ezért van az, hogy erre rakódnak rétegek és fejlődik, de közben az alap változatlan. Ugyanúgy írjuk pl. az „a”-t mint régen. De tudni kell, hogy egy kora Árpád-kori nyelvben az „e” meg az „a” között nem volt akkora különbség, mint ma. Ezért élő nyelv.

Most ott tartunk, egyre nagyobb az igény olyan betűkre is, amelyek eddig nem voltak meg a rovásírásban, mint a w, az x, az y, a q, a dz vagy a dzs. A ’30-as évektől mindig felmerült, hogy ezeket is kéne használni. Ha pl. leírjuk hogy Wesselényi, és átírjuk rovásírással, akkor valamilyen információ elveszik. Itt például a régies helyesírás, vagy akár a nevek végén az „y” vagy az „i”. Ha ezek a „nem magyar” betűk nincsenek meg, akkor valamilyen többletinformáció elvész. Ha viszont ezeket a betűket is bevesszük, írásunk sokkal gazdagabbá válik. Nagyon sok ember javasolta már ezt, különösen Bér Sándor nevét kell megemlíteni Szegedről. Végül, amikor nagyon aktuálissá vált a szabványosítás, a konferencián munkacsoportokban megtárgyaltuk ezt a kérdést is.

G.D.: Hogyan merült fel annak az igénye, hogy szabványosítani kellene őseink írását?

H.G.: A szabványosítás úgy merült fel, hogy az elmúlt években kialakult egy rovásszabvány, amit mára kicsit módosítottunk - ez a rovás-kiterjesztett. Különböző betűket képeztünk, amelyeknek saját kódolásuk van. Személy szerint tevékenyen részt vettem a billentyűzetkiosztás elkészítésében. Itt a célunk az volt, hogy bárhol is él valaki a világban, akár egy angol billentyűzettel, ékezetek nélkül is tudjon rovással írni, hogy akár a legkisebb ausztrál faluban lévő magyar ember is az Internet segítségével meg tudja tartani azonosságtudatát. (Nem is kell ehhez olyan messzire menni, hisz ez elszakított területeken sincs mindenhol magyar billentyűzet – a szerk.)

Lényegében kiterjesztettük a rovásszabványt, és apróbb rajzolati módosításokat végeztünk, amelyeknél igyekeztünk minél inkább a hagyományokat őrizni, másrészt viszont a mai kor tipográfiai, a mai írásbeliség igényeit is szolgálni szerettük volna. Hozzá kell tenni, hogy igyekeztünk még a magyar rovásírók sokféleségére is odafigyelni. Ezért van az, hogy bizonyos betűkből több is van. Fontos, hogy ez a szabvány ne rákényszerítsen mindenkire valamit, hanem többféle igényt is kiszolgáljon, Gondolhatunk pl. a jobbról balra, vagy fordítva kérdésre. Aztán egy regényt például nem lehet kis- és nagybetűk nélkül leírni, de egy betűszót sem.

G.D.: Mi a helyzet az Unicode nemzetközi szabványszervezettel?

H.G.: Tulajdonképpen a szabványosítás a hivatalos oldalon úgy néz ki, hogy ahol van nemzetközi szabványosítás, eleve azt igyekszünk követni. Ezért kerültem kapcsolatba az Unicode nemzetközi szabványszervezettel. Most igyekszünk megállapodni a karakterkódolásról. Kompromisszumra törekszünk.

G.D.: Milyen viszony alakulhat ki a rovásírás és a latinbetűs írás között a jövőben?

H.G.: A rovásírás nem a nemzeti latinbetűs írásunk ellenfele. Mind a kettő a miénk. A japánoknak 3 írása van, nem kezdenek el gondolkodni azon, hogy melyiket dobják ki. Mindig is használatban volt a rovásírás, pl. a XVIII. században egy jezsuita szerzetes volt Peruban, és annyira felháborította az indiánokkal való kegyetlenkedés, hogy írt egy latin nyelvű levelet Magyarországra egy barátjának, de olyan kemény szavakkal ostorozta a többieket, hogy székely rovásírással írt pár kifejezést.

G.D.: Látszik, hogy rengeteg energiát belefektetett a rovásírásba. Hogy tehet le az ember ennyi mindent az asztalra?

H.G.: Informatikával foglalkozom, viszont mindig érdekelt a történelem, a hagyományok. A kapcsolatom a rovásírással viszont egy franciával függ össze. Ide jött ösztöndíjasként, rengeteg régi könyvet vásárolt és vitt el, többek között egy XIX. századi rovásírásról szóló könyvet is. Aztán kiment egy magyar doktorandusz, aki lefénymásolta, utána itthon is lefénymásolta valaki, és így került el hozzám is, majd én is lefénymásoltam magamnak. Ennyi kézen keresztül kellett átmenjen, hogy énhozzám eljusson. Fantasztikus volt, amikor először részletesebben olvastam róla, és elhatároztam, hogy jó lenne, ha máshoz sokkal könnyebben jutna el őseink írásának híre.

Ezután kapcsolatba kerültem az Ómagyar Kultúra Baráti Kör rovásírás szakosztályával, akik mondták, hogy már csinálják a rovás betűkészletet. Ekkor gondoltam, hogy egy ember nem készíthet betűkészletet, ha egy szakosztály már készíti. Ehhez aztán csináltam egy kódlapot, de ugyanerre a kódlapra megcsináltam a Magyar Adorján-féle betűket is. Így, ha valakinek az egyik jobban tetszik, használhatja azt. Így, mint amikor a Wordben Courier, Arial, Times betűtípust használunk, használhatunk a rováshoz is többfélét.

Most azért kezdtem el mélyebben belemenni, mert az informatikai hátterem, plusz a rovásismeretem valamennyire lehetőséget nyújt nekem arra, hogy ezt a szabványosítást segíteni tudjam. Észrevettem azt is, hogy a tudomány sokkal gazdagabb, mint akár én is gondoltam volna.

Ez az intenzív szakasz tavaly nyár óta tart egyébként. Az internetes magyar rovásközösség bővítése óta már rengeteg gyönyörű emléket is találtunk, pl. Erdélyből küldtek sokat. Száz éve használják nyugaton a cserkészek is, és már ez is kincsnek számít.

G.D.: Milyen konkrét tervek vannak a jövőre nézve?

H.G.: Első sorban a szabványosítás befejezése.

Nagyon sok mindent értünk már el. Létrejött egy rovás alapítvány, amely már egészen hivatalos módon foglalkozik a rovással. De például, amikor ifj. Simonyi Károly másodszor is fent volt az űrben, akkor felvitt egy kis emblémát, amin az első magyar diákműhold (Ma-Sat 1) neve állt, méghozzá nem csak latin betűvel, hanem rovásírással is. Ez volt az első alkalom, hogy a székely-magyar rovásírás az űrbe is eljutott.

Gödöllőn szavazás alapján eldöntöttük, hogy a rovás hivatalos neve székely-magyar rovásírás legyen, így következetesen, mindig ugyanígy nevezzük. Eddig is a jó szándék vezérelt mindenkit, de mégis különböző neveken hívtuk. Ezért jó, hogy konszenzusra jutottunk, és így megyünk tovább. Az Egri Csillagok az első regény, amely teljesen rovással van írva, szép tipográfiája van, de sorolhatnám még az eddigi eredményeket. Tisza Andrásnak van egy teljesen rovással írt újságja is például. Nagy örömünkre egyre több rovásíró alkot.

(Rovatmagazin.hu - Gribek Dániel)