A magyar népek ősi írása a rovásírás

Összefoglaló írás a rovásírás múltjáról, bizonyító erejéről, a finnugor elmélet cáfolásáról a Magyar Táltos honlapról. "Ha a rovásírás széles körben ismertté válna, nem lennének fenntarthatóak az alábbi történelmi hazugságok."

A magyar népek ősi írása a rovásírás, amelyről eleink így vélekednek:

A rovásírás a magyarok ősi írása, a legrégibb írásrendszerek egyike, melyet krónikásaink a következőképpen neveztek:
- Kézai Simon, Kun László udvari papja, a XIII. században — hun,
- Kálti Márk krónikaíró a XIV. században — szkíta,
- a Bécsi krónika a XIV. században — szkíta,
- Thúróczy János krónikaíró a XV. században — szkíta,
- Antonio Bonfini (1427-1503), Mátyás király történetírója — szkíta,
- Verancsics Antal, római katolikus püspök, Magyarország fő-papja, XVI. sz. — hun,
- Thelegdi János római katolikus főpap, tankönyvíró a XVI. században — hun,
- Baranyai Decsi János, a marosvásárhelyi református főiskola tudós tanára (XVI. sz.) hun,
- Szamosközy István, Bocskai István fejedelem történetírója (XVI. sz.) — szkíta,
- Luigi Ferdinando Marsigli olasz tudós, hadmérnök XVII. században — szkíta,
- Bél Mátyás evangélikus püspök, polihisztor a XVIII. században — hun-szkíta,
- Szabó Károly művelődéstörténész, bibliográfus (XIX. sz.) — hun-székely írásnak nevezte.

Sehol nincs „finnugor”!
Szakács Gábor és Friedrich Klára is így kezdi könyvét a rovásírásról: ha a rovásírás széles körben ismertté válna, nem lennének fenntarthatóak az alábbi történelmi hazugságok:
- a finnugor származás- és rokonságelmélet; - őseink sámán vallása;
- a 896. évi honfoglalás;
- az, hogy a XI. század előtt nem volt saját írásunk és a nyugati térítőktől tanultunk meg írni, olvasni. Amikor a X—XI. század tájékán át kellett térnünk a latin betűs írásra, egy fejletlenebb, szegényesebb jelkészletet kellett átvennünk, amellyel 13 hangunkat nem tudtuk lejegyezni. Ezek a: ty, gy, ny, ly, sz, zs, cs, j, k, á, é, ő, ű. Ezért tűnnek fogyatékos írásműveknek az olyan emlékek, mint az Omagyar Mária-siralom vagy a Halotti beszéd. Az, hogy írásunk együtt fejlődött nyelvünkkel, bizonyítja ősiségét, több ezer éves voltát és azt, hogy nem vettük át senkitől. Hogy a latin betűs írás, amely csak Kr.e. 1000 és 600 között alakult ki, szkíta őseink rovásírásából származik, arra az egyik fontos bizonyíték éppen Csíksomlyón található. A hegyen álló három kápolna közül a legrégibb és legegyedibb az ún. Salvátor-kápolna. Ahogy a táblán olvasható, ősi szent helyre épült. A feliratot szemlélve biztosak lehetünk abban, hogy rovásírásról írták át latin betűsre, és aki átírta, nemcsak másoló, hanem gyakorlott rovó is volt. Kezében természetesebben volt benne ősi írásunk, mert még a latin betűs szövegben is megőrzött négy összerovást a CSODÁLATOS, PROCESSIOJÁRÁSOK, ÉNEKSZÓK és az ÉJSZAKA szavakban.

Ha viszont finnugorok vagyunk, és a nyelvünk is az, akkor egy nyelvcsaládot mindig a legnagyobb benne foglalt népességről neveznek el. Afinnugor nyelvcsaládban nem a finn, hanem a magyar a legnépesebb. Akkor miért nem magyar nyelvcsaládról van szó? Ez igen egyszerű, mivel a finnugor elmélet a '48-as szabadságharc után terjedt el széles körben, az akkor már létező MTA támogatásával, Hunfalvy Pál vezetésével (akinek csak a neve hun) és az osztrákok támogatásával, hogy letörjék nemzeti büszkeségünket. Ekkor alkották meg mesterségesen a magyarság „finnugor” eredetét. [1849-től a magyar közéletben egyre jelentősebb számban jelennek meg osztrák, német, ill. cseh származású tudósok. Hunfalvy Pál szepesi szász származású jogász 1851-ben kezdi meg kiépíteni a finnugor nyelvrokonság elméletét a bécsi udvar támogatásával. Segítségére van Budencz József, a kor egyik legnagyobb magyar nyelvésze. Közösen viszik győzelemre a magyar-finnugor nyelvrokonság elméletét, 1868-tól pl. minden magyar bölcsészkaron kötelező a magyar szakosok részére a finnugor nyelvek tanítása.]

Miután a Habsburg-dinasztia, de főleg a bécsi kamarilla, a császár tanácsadó testülete a magyarsággal szemben mindig rosszakaratú volt, a finn-ugorizmus harmadik korszaka eseményeinek kezdetét legalább az 1703-ban kezdődő, II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharc leveréséig, az 1711. évi szatmári békéig kell előre helyezni. Ekkor határozták el, hogy az ellen a rebellis magyarság ellen, amely a dinasztiával szemben 1848-ban már negyedszer fogott fegyvert, lélektani hadjáratot kell indítani. A magyarság nemzeti büszkeségét és ősi származásának tudatát kell megsemmisíteni, hogy elnémetesíthető legyen. A magyarságot ezért a legalacsonyabb kultúrfokon élő népektől kellett származtatni.

A kamarilla ezzel a feladattal azt a fiatal tudóst bízta meg, aki Hessen tartomány Rasdorf községében született, s aki 1857 előtt magyar szót sem hallott. A feladat elvégzéséhez (a magyarság és nyelve eredetének tudományos módon történő megállapításához) a szükséges szaktudás óriási hiányával kezdett hozzá, amit merészséggel és főleg rosszakarattal pótolt. Ő volt Budenz József. A magyar kormány a pesti egyetemen nem a sumer tanszéket, hanem Budenz részére a Finnugor Oszszehasonlító Nyelvtudomány tanszékét állította fel már 1876-ban. Hogy feladatát elvégezhesse, saját elképzeléséből, amelyet már 1864-ben is hangoztatott, egy premisszát, egy kiindulási alapot és egy gyűjtőnevet csinált. Premissza: Európa legmostohább éghajlatú vidékén az i.e. IV-III. évezredben finnugor alapnyelvet beszélő ősnép élt, s ettől az ősnéptől származnak az északi területen élő finn-ugor (gyűjtőnév) népek. Majd a magyar és a finn-ugor nyelvek rokonságának kézenfekvő bizonyítékából önkényesen azt az állítólagos magyar őstörténelmi tényt is kikövetkeztette, hogy a honfoglaló magyarok elődei a finnugor népek etnikai közösségéből való kiválás után, az V. században a Kaukázus vidékére vándoroltak, és vitték magukkal azt a nyelvörökséget, amelyet a finnugor őshaza területén örököltek. Ezért az ősmagyar szavak csak azok, amelyek a finnugor nyelvek szavaiból származtathatók. A többi magyar szó pedig, mind olyan jövevényszó, amelyeket a magyarok különböző korokban, különböző területeken, különböző népektől vettek át.

Budenz szerint a honfoglaló magyarság olyan finn-ugor eredetű, harcias lovasnép volt, amely fejletlen nyelvének szószegénysége miatt a Duna-medencei szlávoknál megismert tárgyak, fogalmak megnevezésére, melyeket saját nyelvén megnevezni nem tudott – sok szláv szót kényszerült átvenni. Az a nép pedig, amelynek szókincsében olyan kevés az ősi magyar szó és amely olyan sok szláv, germán, latin stb. szót kényszerült átvenni, mint a magyar, a műveltségnek igen alacsony fokán állott, és feltétlenül analfabéta volt.

Budenz a kamarillától kapott megbízást főleg azért teljesíthette, mert őt a finnugor elmélet kidolgozásában Hunfalvy Pál, Heinrich Gusztáv (aki a MTA titkára volt), Petz Gedeon, Bleyer Jakab és főleg Szinnyei József, sőt Szarvas Gábor is erősen támogatta. Budenzet azonban a kamarilla egyik tagja, Franz Miklósich is (1831–1891) erősen támogatta, aki a bécsi egyetemen a szláv nyelvek tanára és a császár valóságos belső titkos tanácsosa volt.

Budenz a honfoglaló magyarokat analfabétáknak nyilvánította. Ennek ellenére 1850-ben BONAY JÁCINT püspök – aki a szabadságharcot mint tábori pap szolgálta, ezért külföldre kényszerült – Londonban a székely rovásírás és a magyar nyelv ismertetésével segített Rawlinsonnak a sziklafal 2. helyén lévő sumer feliratok megfejtésében. Hunfalvy nemcsak a magyar rovásírás hiteles emlékeit, hanem már a magyar krónikákat is XIII. századi koholmányoknak nyilvánította. Tagadta tehát mindazt, amit nem tudott a finnugor elmélet idő- és térbeli keretei közé beilleszteni. Igy került aztán az akadémia papírkosarába a magyar krónikák történelmi értéke is.

Somogyi Ede, aki 1882-ben Kaposvárott született, a Budapesti Hírlap kiváló munkatársa, hites tolmács, a bécsi lapok tudósítója és főleg a sumer-magyar nyelvrokonság tudatának lelkes hirdetője volt. Miután sok nyelvet beszélt és a nyugati szumirológusok angol, francia, német műveit szorgalmasan tanulmányozta, az ezekből merített adatok alapján 1903-ban megírta a „Szumirok és magyarok” című könyvét. A magyar nyelvnek nemcsak a sumer, hanem az etruszk, a baszk, sőt, a fuhienhohien néven ismert nyelvvel való egyezését is ismertette.

(Magyar Táltos Honlap)