Rovásbotok Párkányban

Január elsejével megnyílt Párkányban a Schédl Lajos munkásságát bemutató emlékkiállítás, hol rengeteg érdekes rovásanyagot is láthat az érdeklődő. Salgó Gabriellát, a bemutató megteremtőjét, felvidéki tanítónőt, cserkészvezetőt kérdezem.

Korábban a Rovat is készített interjút Salgó Gabriellával a témában. Ha valakinek például nagyon ismerős a bevezető szövege, az azért lehet, mert január elején mi is ezekkel a mondatokkal indítottuk a beszélgetést... >>>Rovatos interjú<<<

– Milyen céllal nyílt meg a kiállítás?

– Schédl Lajos, magyarországi rovásíró részben rám hagyta rovásbotocskáit és kisebb könyvtárát. Úgy éreztem, hogy ezt az örökséget nem szabad kitulajdonítanom. Annál is inkább, mert jól tudom, hogy Lajos bácsi kézimunkája páratlan nem csak Magyarországon, hanem egész Kárpát-medencében. Éppen ezért elhatároztam, hogy ezt az örökséget a köznyilvánosság számára megtekinthetővé teszem. Párkány volt az a város, ami a kiállításnak lehetőséget adott és a kellő feltételeket biztosítani tudta. Így született meg a kiállítás a Fénysugár Fejlesztő Központ épületében. A kiállítás nem csak Schédl Lajos munkásságát, hanem ősi írásunkat is bemutatja. Előadással egybekötött bemutatóra is van lehetőség, ha valaki előre bejelentkezik.

– Mit kell tudni Schédl Lajosról?

– Schédl Lajos mérnök volt, és kifejlesztette azokat az eszközöket, amelyekkel gyorsan és látványosan tudott fára róni. Nagyon szép alkotásai vannak, például elkészítette a Bolognai rovásbot rekonstruált mását, de ezen kívül számos eredeti, ötletes és művészien kidolgozott gyönyörű farovást hozott létre. 1928-ban született és tavaly adta vissza lelkét a Teremtőjének. Hűen ápolta ősei hagyatékát, a botrovást. Remekműveit és alkotásait nagy türelemmel és alapos, körültekintő munkával készítette. Lehet, hogy kissé költői leszek, de a földre hullt botocskákba életet lehelt rovó munkájával. Elmondhatom, hogy rovó munkásságát több helyen is megcsodálhatták, sőt szerény lehetőségeihez mérten meg is próbálta mindennek a továbbadását. A legfontosabb, hogy ősi magyar írásunkat nemcsak papíron, hanem hagyományainkat ápolva, tehát róva is meg lehet őrizni.

– Kinek szól ez a kiállítás, és miként lett meghirdetve?

– Mindenkinek, akinek lelkében még ott él hű magyarsága és azok tisztelete. Hiszen itt nem csak egy mester munkájáról van szó, hanem őseink ránk hagyott íráskultúrájáról is. Párkányban és a régióban tudnak erről a kiállításról. A dél-szlovákiai pedagógusoknak is jeleztem, hogy milyen fontos anyagokat láthatnak a diákok ezen a kiállításon. A világhálón is közzétettem a hírt. Egyes magyarországi hírforrásokhoz is megpróbáltam eljutni.

– A felvidéki magyar fiatalság hogyan ismerkedhet meg a rovásírással?

– Természetesen a hivatalos tantervben nem lehet rovásírást oktatni. Az iskola keretein belül érdekkörök, szakköri foglalkozások alkalmával viszont létrehozhatóak olyan foglalkozások is, mint a rovásírás. Én is így csöppentem bele, és én is így tanítom a diákjaimat. Ez egy igen hathatós eszköz ahhoz, hogy a felvidéki magyar diákok szókincsét minél jobban bővítsük. Ekkor az amerikanizálódástól is megóvjuk anyanyelvünket. A rovásírás nemcsak egy írás megismerését, hanem egy kultúra, műveltség megszerzését is jelenti. A gyermek szempontjából nagyon fontos, hogy napjainkban a rovásírás szilárd támaszt nyújtson közösségi hovatartozásában.

–2008-ban a cserkészmozgalomban kifejtett munkásságának elismeréséért vette fel soraiba a Magyarok Nagyasszonya Világ Győzedelmes Királynője Szent Korona Lovagrendje. Gondolom cserkészvezetőként is oktatja a rovásírást.

–Diákjaimmal két csoportban foglalkozom, s büszke vagyok rá, hogy az évente megrendezésre kerülő rovásírás versenyen kiváló eredményeket érnek el.

– Szlovákiában ön írt először szakdolgozatot a magyar rovásírás témakörében. Nem próbálták lebeszélni erről a szaktanárok, mondván, ez egy kényes téma?

– Valóban általam készült el az első ilyen jellegű szakdolgozati munka ebben az országban. Előfordult, hogy a konzulenseim véleménye nem egyezett az enyémmel, de sikerrel vettem az akadályokat, olyannyira, hogy elhatároztam, ebből a témából fogom megszerezni a kis doktorimat.

– Tehát akkor a nyelvtörvény miatt ön szlovákul fogja megvédeni az ősi magyar rovásokról szóló disszertációját?

– Nagyon remélem, hogy nem. Igaz, a nyitrai egyetemre járok, de annak a magyar karára. Így bizonyára lesz módom arra, hogy ha egy fél éven belül beadom a munkám, azt anyanyelven tudom majd megvédeni. Minél szélesebb körben meg akarom mutatni, hogy nyelvünk kincsének formai megjelenése a magyar rovásírás, ami a legrégibb írásrendszerek közé tartozik. Jelen ismereteink szerint legalább 8 ezer éves múltra tekint vissza.

(Medveczky Attila)

Kapcsolódó cikkek:
Kiállítás rovásbotokból - Interjú Salgó Gabriellával
Páratlan emlékkiállítás Párkányban
Felhívás: Képkeresés Schédl Lajosról