népművészet

Bobály Kata nemzetközi hírű nemezművészt is megihlette a székely-magyar rovás formavilága. Óriás méretű (190*140 cm) alkotását a Rovás Alapítvány számára tervezte és készítette.

Egyre többen tudják azt, hogy a húsvéti tojásokat régen írták, ahogyan a betűket is. A festett tojások is ilyen értelemben az írás-műveltségünk fontos hagyományát idézik fel!

Valamikor a nyár folyamán az udvardi néptánccsoport fellépett egy köbölkúti rendezvény keretén belül, ahol volt szerencséjük megismerkedni a tardoskeddi fafaragókkal, néphagyomány – őrzőkkel. Akkor történt, hogy a rovásíró néptáncos diákjaim felhívták a figyelmemet arra, hogy az egyik faragott alkotáson ugyan rovásírás látható, de a rajta olvasható szöveg hibás.

"Az árgyélus kismadár nem száll minden ágra, Szálljon áldás, békesség örökké e házra!" - olvasható rovásírással a Házi Áldáson, mely Lengyel Györgyi egyik alkotása alapján készült. Minden háztartásba elkélne egy ilyen.

A magyar textilművészet meghatározó személyisége Csete Ildikó. Művészetére akarva-akaratlanul felfigyel a szépet, igazat, magyarságot fontosnak tartó közönség. Munkái eltérnek a napjainkban uralkodó főiránytól, mivel textiljein a közösségnek fontos jeleket, mintákat használja, a nemzet mitológiáját kutatja és örökíti meg.

Badiny fafaragásain megelevenedik történelmi múltunk, Nagy-Magyarország, a Rakamazi-turul, az esztergomi oroszlán, Árpád-sávos címerünk - mindezek őseink írásával kiegészítve. Művein szinte kizárólag rovásírással festett betűk találhatók.

„Hej regő rejtem, hej regő rejtem” - így szól az ősi, több száz éves hagyományt hordozó dozmati regős ének refrénje. A régi titokról és annak megőrzéséről szól, hogy majd az elrejtés után új életre kelhessenek egy napon.