rováslelet

Január 21-én a Püski-Masszi Galériában mutatták be Libisch Győző íráskutató legújabb kiadványát, a hiánypótló „Rovás kincsek - A régi magyar írás emléktára” című művet. A dekoratív borítóval, kis füzettel ellátott CD alapú gyűjtemény akár komoly áttörést is jelenthet a rovásírás kutatásában.

Van nekünk egy rovásemlékünk Székelyderzsen, az ottani unitárius templom gótikus ablaknyílásába beépítve található ma is, de az egyértelmű elolvasása a mai napig nem történt meg. A rajta lévő rovásbetűk még a kiégetés előtt, a nyers téglába karcoltattak, azonban az sem biztos, hogy a tégla a templom részére készült, hiszen másodlagos beépítésről olvashatunk Libisch Győzőtől a „Rovás kincsek” kiadványában.

Nagy türelemmel és derűs toleranciával olvasok nap mint nap bármilyen elrugaszkodott elméletet. Értékelem bennük az ötletességet és az itt-ott megcsillanó problémamegoldó eleganciát. Persze ha van ilyen. A minap bejárta a sajtó világát egy cikk kapcsán a szenzáció, mely szerint a székelyek a hajdani dák írást ellopták volna holmi blakoktól, akikről azt se tudjuk, hogy honnan jöttek a Kárpátokba, se azt hogy hova lettek, még kevésbé, hogy kik voltak.

Vélhetően még cikkek, publikációk sorait fogja eredményezni a héten megjelent hír, miszerint a románok úgy vélik, hogy a rovásírást a dákoktól vettük át. A Rovatmagazin.hu olvasói már több írást is találhattak a témában, most Szakács Gábor véleményét tesszük közzé honlapunkon.

A Bator hun főkirály trónra lépésének 2200. évfordulóján, azaz 2009-ben megjelent A hunok öröksége című kötet 287. oldalán bemutatásra kerültek a Kárpát-medencéből késő-szarmata (kora-hun) régészeti leletek. A 38-as számmal jelölt tárgynak, talán egy fésűnek az oldalán a magyar betűkészlet ty hangjának jele ismerhető föl.

Az elmúlt napok híreinek köszönhetően újra előtérbe került legősibb rovásírásos emlékünk, a tatárlakai korong. Ígérjük, hogy még választ is kapnak a románok a hazugságukra, de most a Rovatmagazin.hu olvasóinak egy kisebb ismertetőt ajánlunk a leletről Friedrich Klára tollából - videóval.

Egy most megjelent írástörténeti könyvre hívjuk fel a figyelmet: A román írástudomány egy történelme címmel, ismét sikerült eltulajdonítani valamit a székelyektől.... Bár a hírről korábban már beszámolt a Rovatmagazin.hu, most közzétesszük az erdély.ma cikkét is. A románok egyébként nem szégyelték magukat egy percre sem, és a könyv borítójára a tatárlakai korongot tették ki. Egy korábbi Szent Korona Rádiós interjúban Szakács Gábor és Friedrich Klára erre a veszélyre már felhívta a figyelmet...

Az oly nagy becsben tartott rovásírást a székelyek dák írásból koppintották, állítja a Libertatea napilap mai száma. A lap a Brassó és Kovászna megye határában lévő Székelyföld pannót határjelzőként írja le, amely elválasztja Hargita és Kovászna megyét Románia többi részétől, és annak rovásírásos feliratát veszi górcső alá.

Eredete tisztázatlan, elterjedtsége bizonytalan, elméleti megközelítése számtalan, a körülötte való hullámverés jelentős. A székely–magyar rovásírásról van szó. Guitman Barnabás, a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem kora újkori művelődés és történelem, valamint egyháztörténet tanára nagy fába vágta a fejszéjét, amikor az Apáczai Nyári Akadémia előadássorozatában e kényes témáról számolt be pedagógus kollégáinak.

Szász Tibor András kutatásaiból mutatunk be egy új emléket. A különböző kezektől származó feliratok között a kövön található három olyan ábra, melyet a szegedi turkológus tudósok nem tudtak értelmezni. Felvésésük kora, sorrendje nem tisztázható megnyugtatóan. De ha belehelyezzük őket az ismert rovásfeliratok rendszerébe, és megfigyeljük elhelyezkedésüket (diszpozíciójukat), érdekes következtetéseket vonhatunk le.